Nem a szerződés elnevezése, hanem a tényleges munkavégzés dönthet. Németországban 35 000 eurós bírság lett a sofőrkölcsönzésnek minősített együttműködésből.
- A vállalkozási szerződés önmagában nem bizonyítja az alvállalkozó önállóságát.
- A közvetlen utasítás és a szervezeti beilleszkedés munkaerő-kölcsönzésre utalhat.
- Nemcsak a sofőröket biztosító vállalkozást, hanem a megrendelőt is megbírságolhatják.
- A német szabályok nem alkalmazhatók automatikusan minden uniós tagállamban.
Litván munkaszerződés, német irányítás
Összesen 35 000 eurós, jogerős bírsággal zárult Németországban egy olyan együttműködés, amelyet a felek vállalkozási szerződésekkel szabályoztak, a hatóság azonban engedély nélkül végzett munkaerő-kölcsönzésnek minősített. Az eset a fuvarozói alvállalkozó és a kölcsönzött sofőr közötti határvonalra hívja fel a figyelmet.
A lörrachi vámhivatal közleménye szerint egy Freiburg térségében működő német fuvarozó 40 külföldi tehergépkocsi-vezetőt foglalkoztatott. A sofőrök hivatalosan két, egymással kapcsolatban álló litván fuvarozóvállalkozás alkalmazottai voltak, a gyakorlatban azonban a német vállalkozás működésébe illeszkedtek, és kizárólag annak utasításai szerint dolgoztak.
A német cég sofőrönként meghatározott összeget fizetett a litván vállalkozásoknak. Ebből fedezték a járművezetők bérét és a Litvániában fizetendő társadalombiztosítási járulékokat. A szerződéses kapcsolatot úgynevezett Werkvertrag, vagyis meghatározott eredmény elérésére irányuló vállalkozási szerződés formájában alakították ki.
A vámhatóság szerint azonban a dokumentumokban rögzített konstrukció nem felelt meg a tényleges munkavégzésnek. A sofőrök nem egy önállóan megszervezett szolgáltatást teljesítettek, hanem a német vállalkozás irányítása alatt dolgoztak. Ehhez a munkaerő-kölcsönzési formához a német Szövetségi Munkaügyi Ügynökség engedélyére lett volna szükség.
A két litván vállalkozás vezetőjére 20 000 eurós bírságot szabtak ki. A sofőrök munkáját igénybe vevő német fuvarozó 15 000 eurós büntetést kapott. Mindkét határozat jogerőre emelkedett.
A napi működés fontosabb lehet a szerződésnél
A német munkaügyi minisztérium tájékoztatója szerint munkaerő-kölcsönzésről lehet szó, ha a munkavállalót egy másik vállalkozás munkaszervezetébe integrálják, és az ottani vezetők utasításai szerint végzi a feladatait. Ha a szerződés megnevezése és a tényleges munkavégzés eltér egymástól, a jogviszony megítélésénél a valós működés lehet meghatározó.
Ez a fuvarozásban azért különösen érzékeny kérdés, mert a megbízó és az alvállalkozó között rendszerint eleve szoros operatív kapcsolat van. A megrendelő meghatározza a felrakó- és lerakóhelyet, az áru átadásának határidejét, valamint a fuvarfeladathoz kapcsolódó követelményeket. Ez önmagában még nem jelenti azt, hogy az alvállalkozó elveszítette önállóságát.
Más helyzet alakulhat ki, ha a megrendelő már nemcsak a fuvar eredményét határozza meg, hanem közvetlenül irányítja az alvállalkozó sofőrjeinek napi munkáját. Kockázatot jelezhet, ha a megrendelő osztja be a járművezetők munkaidejét, közvetlenül adja ki számukra az egymást követő feladatokat, engedélyezi a távollétüket, ellenőrzi a munkavégzésüket, vagy saját alkalmazottaival azonos módon kezeli őket.
Az sem közömbös, hogyan állapítják meg a díjazást. Egy konkrét fuvarozási szolgáltatásnál a megbízás rendszerint meghatározott útvonalhoz, rakományhoz vagy teljesítendő eredményhez kapcsolódik. Ha a megrendelő ehelyett sofőrönként, naponta vagy munkaóránként fizet, az a többi körülménnyel együtt arra utalhat, hogy valójában nem fuvarozási szolgáltatást, hanem munkaerőt vesz igénybe.
Egyetlen körülményből ugyanakkor nem lehet automatikusan megállapítani a jogsértést. A hatóságok a teljes együttműködést, a szerződéseket és a napi működést együttesen vizsgálhatják. A német esetben az vált döntővé, hogy mind a 40 sofőr teljesen beilleszkedett a német vállalkozás működésébe, és kizárólag annak utasításait követte.
A megrendelő sem háríthatja át a felelősséget
A freiburgi ügy egyik legfontosabb tanulsága, hogy a megrendelő nem feltétlenül védekezhet azzal, hogy a járművezetők nem az ő alkalmazottai. A német hatóság nemcsak a sofőröket biztosító litván vállalkozások vezetőjét büntette meg, hanem azt a német fuvarozót is, amely ténylegesen igénybe vette és irányította a munkájukat.
A közúti fuvarozásban gyakori, hogy egy vállalkozás saját kapacitásának kiegészítésére alvállalkozót von be. A jogszerű konstrukcióban azonban az alvállalkozó önálló vállalkozásként teljesíti a rábízott fuvarfeladatot. Saját maga szervezi a munkát, felel a járműért, a sofőrért, a szükséges engedélyekért és a szolgáltatás teljesítéséért.
Ha viszont a partner kizárólag járművezetőket biztosít, miközben a járművek, a napi irányítás és a munkaszervezés a megrendelőnél marad, a kapcsolat közelebb kerülhet a munkaerő-kölcsönzéshez. Ebben az esetben nem elegendő vállalkozási vagy alvállalkozói szerződést kötni. Meg kell vizsgálni, hogy szükséges-e hatósági engedély, milyen foglalkoztatási szabályokat kell alkalmazni, és melyik vállalkozást milyen felelősség terheli.
A kockázat különösen nagy lehet a hosszú ideig fennálló, kizárólagos együttműködéseknél. Ha ugyanazok a sofőrök hónapokon keresztül csak egyetlen megrendelőnek dolgoznak, annak telephelyéről indulnak, annak vezetőitől kapnak utasítást és annak belső rendszerét használják, a szerződés tartalmát érdemes munkajogi szempontból is felülvizsgálni.
A kiküldetés külön megfelelési terület
A munkaerő-kölcsönzés és a járművezetők kiküldetése nem ugyanaz a jogi kérdés. Egy jogszerűen működő külföldi fuvarozói alvállalkozónak is lehetnek kiküldetési kötelezettségei, ha sofőrje másik tagállamban olyan fuvarfeladatot teljesít, amelyre az uniós kiküldetési szabályok vonatkoznak.
Az Európai Bizottság tájékoztatása szerint az érintett közúti fuvarozóknak a kiküldetés megkezdése előtt nyilatkozatot kell benyújtaniuk az uniós közúti fuvarozási kiküldetési portálon. A sofőrnél rendelkezésre kell állnia a kiküldetési nyilatkozat másolatának, a fuvarfeladatot igazoló dokumentumnak és a tachográf adatainak. A fogadó ország hatósága utólag a munkaszerződést, a bérjegyzéket, a kifizetés igazolását és a munkaidő-nyilvántartást is bekérheti.
A társadalombiztosítási helyzet igazolásához szükség lehet A1 dokumentumra is. Ez azt bizonyítja, hogy a munkavállaló melyik ország társadalombiztosítási rendszerének hatálya alatt marad a külföldi munkavégzés alatt.
E dokumentumok megléte azonban nem tesz automatikusan jogszerűvé egy olyan konstrukciót, amely a tényleges működés alapján engedély nélküli munkaerő-kölcsönzésnek minősül. A kiküldetési, társadalombiztosítási és munkaerő-kölcsönzési szabályokat külön-külön is teljesíteni kell.
A külföldi járművezetők alkalmazása már a munkába állítás előtt jelentős adminisztrációval járhat. Az EU-n kívüli sofőrök toborzásáról szóló korábbi cikkünk bemutatta, hogy a tartózkodási, munkavállalási és szakmai dokumentumok beszerzése egyes esetekben több hónapig tarthat. Ha a sofőrt később másik vállalkozás rendelkezésére bocsátják, további foglalkoztatási és engedélyezési kérdések merülhetnek fel.
A német esetből nem következik, hogy minden tartós vagy kizárólagos fuvarozói alvállalkozás jogellenes. Az sem állítható, hogy a német munkaerő-kölcsönzési szabályok változatlanul alkalmazhatók minden uniós országban. A magyar fuvarozóknak mindig annak az országnak a szabályait kell megvizsgálniuk, ahol a sofőrök ténylegesen dolgoznak.
A 35 000 eurós bírság valódi jelentősége nem az összegben, hanem a hatóság érvelésében van. Egy szerződés hiába nevezi a partnert alvállalkozónak, ha a napi működésben csak sofőröket biztosít, akiket a megrendelő közvetlenül irányít. Nemzetközi együttműködés előtt ezért a szerződés mellett a feladatkiosztást, az utasítási jogot, a díjazást és a sofőrök szervezeti helyzetét is érdemes ellenőrizni.
Források: Hauptzollamt Lörrach, Német Szövetségi Munkaügyi és Szociális Minisztérium, Európai Bizottság, Your Europe, Trans.info, Fuvarozona.hu
