Egy baszkföldi bíróság szerint a tachográfon pihenőként rögzített várakozási idő is számíthat munkaidőnek. A fuvarozó cégnek több mint 17 ezer eurót kell fizetnie.
- A tachográf bejegyzése önmagában nem dönti el, hogy egy időszak munkajogilag munkaidő vagy pihenő.
- A döntő érv a helyi kollektív szerződés volt, amely bizonyos várakozást hatékony munkaidőnek tekint.
- Az ítélet nem jogerős, a munkáltató a spanyol Legfelsőbb Bírósághoz fordulhat.
- Nem minden pihenőként rögzített óra válik túlórává: a konkrét körülmények és a szerződéses szabályok számítanak.
A spanyolországi Baszkföld legfelsőbb regionális bírósága (Tribunal Superior de Justicia del País Vasco) 2026. október 6-án hozott 2177/2026. számú ítéletében elutasította egy fuvarozó cég fellebbezését. A cég egyik sofőrje túlóradíjat és napidíjat követelt, és a vita középpontjában az a várakozási idő állt, amelyet a tachográf pihenőként rögzített. A bíróság a sofőrnek adott igazat. Az esetről a trans.info szerint elsőként a spanyol La Razón napilap számolt be, a trans.info lengyel és spanyol kiadása pedig részletesen ismertette.
Mi történt a perben?
A sofőr Spanyolországon belüli fuvarokat végzett. A 2024 márciusa és 2025 januárja közötti időszakra követelt túlóradíjat és napidíjat. A vitatott időtartam 711,15 óra volt, amelyet a tachográf pihenőként mutatott. A sofőr azzal érvelt, hogy a kötelező pihenőidők levonása után a fennmaradó időben is a munkáltató rendelkezésére állt.
A források szerint az érintett időszakok egy részében a sofőr a következő fuvarmegbízásra várt, és a jármű közelében kellett maradnia. A munkáltató álláspontja az volt, hogy ez nem tényleges munkavégzés, mert a sofőr ilyenkor nem vezetett és konkrét feladatot sem végzett.
Az első fokon eljáró munkaügyi bíróság az évi 1724 órás munkaidőkeretből indult ki. A vitatott időszakokat is beszámítva megállapította, hogy a sofőr 1061,13 órával lépte túl ezt a keretet. A munkáltatónak 17 105,42 eurót kell fizetnie a munkaidőkeret túllépéséért, 1309,08 eurót napidíjként és 1504,74 eurót késedelmi kamatként. A fellebbezési eljárás költségei is a céget terhelik, ebből 900 euró plusz áfa az ügyvédi díj.
Miért nem a tachográf döntött?
A bíróság indoklásának lényege, hogy az, ahogyan egy tevékenységet a tachográfon rögzítenek, nem határozza meg automatikusan, hogyan kell az adott időt munkajogilag minősíteni. Azt is vizsgálni kell, milyen tényleges körülmények között telt a várakozás, és mit mond az alkalmazandó kollektív szerződés.
Ebben az ügyben a Bizkaia tartományi közúti fuvarozási kollektív szerződés volt a döntő. A trans.info ismertetése szerint ennek 6. cikke hatékony munkaidőnek tekinti a munkakörrel járó bizonyos inaktív időszakokat, így a cég telephelyén vagy a jármű mellett, a cég rendelkezésére állva töltött várakozást. A szerződés pontos szövegét a cikkek nem közlik.
Fontos különbség, hogy az uniós Your Europe portál összefoglalója szerint a tachográf a vezetési időket, a szüneteket és a pihenőidőket rögzíti, a közúti fuvarozásban dolgozók munkaidejére pedig külön szabályok vonatkoznak: az átlagos heti munkaidő 48 óra, amely legfeljebb heti 60 órára nyújtható, ha négy hónapos időszakban az átlag nem haladja meg a 48 órát. A trans.info szerint az ítélet a vezetési és pihenőidőre vonatkozó szabályokon nem változtat, kizárólag a munkajogi munkaidő-elszámolást érinti. A két nyilvántartás tehát nem feltétlenül fedi egymást, ezt a témát korábbi cikkünkben is körüljártuk: túlóra és tachográf kapcsolatában nő a peres kockázat.
A spanyol bíróságok nem először minősítenek munkaidőnek olyan időt, amelyet az uniós vezetési és pihenőidő-szabályok pihenőként kezelnek. A Europa Press 2024 májusi tudósítása szerint a spanyol Legfelsőbb Bíróság munkaügyi tanácsa kimondta, hogy a sofőr kompon, kabinban töltött ideje munkaidő. Abban az ügyben az alsóbb fokú bíróság azt állapította meg, hogy a sofőrnek a hajón is rendelkezésre kellett állnia, és nem rendelkezhetett szabadon az idejével. A spanyol fuvarozói szövetség, a Fenadismer akkor arra figyelmeztetett, hogy ez az értelmezés súlyosan érinti az ágazatot.
Mit jelent ez a fuvarozó cégeknek?
Az ítélet nem jogerős. A források szerint a munkáltató a joggyakorlat egységesítése érdekében felülvizsgálati kérelmet (recurso de casación) nyújthat be a spanyol Legfelsőbb Bírósághoz. A végleges kimenetel tehát még nyitott.
A trans.info azt is hangsúlyozza, hogy a döntés nem jelenti azt, hogy minden pihenőként rögzített időszak munkaidő. Az eredmény a konkrét munkafeltételeken és az adott kollektív szerződésen múlt, más szerződések eltérően szabályozhatják a várakozást és a rendelkezésre állást. A cégek számára a forrás szerint az a gyakorlati tanulság, hogy nem elég a tachográfon megjelölt tevékenységet nézni. Azt is meg kell vizsgálni, hogy a sofőr szabadon rendelkezhetett-e az idejével, vagy továbbra is a cég rendelkezésére állt, például amikor új rakományra várt vagy a jármű közelében kellett maradnia.
Az ítélet spanyol munkajogon és egy spanyol tartományi kollektív szerződésen alapul, így közvetlenül nem alkalmazható más országokra. Értékelésünk szerint ugyanakkor a magyar és a Spanyolországban is dolgoztató fuvarozóknak is érdemes átnézniük, hogyan kezelik a várakozási időt a munkaszerződésekben, a belső szabályzatokban és a diszpécseri utasításokban. A spanyol ügy azt mutatja, hogy ha a sofőrnek a kamion mellett kell maradnia és bármikor indulásra készen kell állnia, a pihenő gombnyomás egy munkaügyi vitában nem feltétlenül elegendő érv. A rendelkezésre állás fogalmairól részletesebben a készenléti idő sofőröknél érvényes jelentéséről szóló cikkünkben írtunk.
A baszkföldi döntés azt mutatja, hogy a munkaidő-elszámolásban a tachográf adat csak az egyik bizonyíték. Hogy precedensértékű lesz-e Spanyolországban, az a Legfelsőbb Bíróságon dőlhet el, ha a cég továbbviszi az ügyet. Addig is a várakozás szabályainak világos rögzítése csökkentheti a vitás órák számát.
Forrás: trans.info (PL), trans.info (ES), Your Europe, Bolsamania / Europa Press





